ja,
es kozben vege lett a tanfolyamnak. nagyon nagyon nagyon furcsa erzes volt masnap felebredni es nem menni tanitani. nagyon. gyorsan visszatertunk a kiallitas-meghivo kerdeskorhoz, talaljotok ki, hogy hany meghivot basztak el es kell kezzel belejavitani, igen 96-ot, pontosan, hogy szakadna rajuk a fenymasolo, jo ez igy? igen. ez a pontos szoveg? igen. tudom, hogy harmadszor nezitek at, de most fogom fenymasoltatni, jo lesz? igen. tudod, hogy nem tudom elolvasni, minden rendben vele? igen. a fenymasolos lefenymasol 100-at (miutan fel ora szenvedes utan ot perc alatt en mutatom meg neki, hogyan tud jol ketoldalasat masolni) es aztan eszrevesz benne egy hibat. aztan meg egyet. es aztan meg egyet. a kurvaeletbe. de nem ezert kell javitani. hanem mert bennemaradt egy fontosember neve, aki vegul megse jon el. figyelj beleirtuk a nevet ennek az embernek, mehet igy? igen. biztos, ket hete ezen balhezol, mehet igy? igen. szar meghivot mar harom hete is tudtunk volna produkalni, de most mar tenyleg leszarom.
csak az van rendben, amihez nem engedtunk khmert nyulni. komolyan. (nem irom le a laminalas-vagas-ragasztas folyamatat, illetve nem-folyamatat, azt, hogy miert kellett egy nappal kesobb indulnom a tengerhez es ennek mennyi ertelme volt, hogy mennyire megbizhato mindenki es milyen kreativ, okos es ugyes.) illetve majd penteken derul ki, hogy mi van rendben. de most mar lassan az egesz itteni szervezogarda nemiromle mit csinalhat.