Atjottem Laoszba.
Egy olyan szigeten vagyok, ahol csak este hat es tiz kozott kapcsoljak be a generatorokat, egyebkent nincs aram. Don Det-nek hivjak. Orankent megy el egy-egy motor a partmenti osvenyen, a helyiek inkabb hajoval es biciklivel kozlekednek.
A legfontosabb hely a pekseg, ami egyben etterem is. A pek, aki angol, vagy ausztral, cukros donutot csinal, eleg jot, meg gombas-fokhagymas kenyeret is sut. Mr. B.-nek hivjak. Az omlettet az etterem rittyenti a friss kenyer melle, es nem hibaznak. Ha kiulsz a teraszara, alattad a folyo, a Mekong (lehet, hogy nem pont a Mekong, de ez igy hangzik jol). Benne gyerekek, visitozva vitetik magukat az arral, aztan amikor elerik a pekseg also veget, valahogy kievickelnek, mikozben Mr. B. laoul beszel hozzajuk, meg kell kostolniuk a friss csokis sutit, hogy eleg jo lett-e. Balra a kovetkezo sziget, egy a negyezerbol, ami a kornyeken van. De most esos evszak kovetkezik, a legtobb kisebb sziget eltunt, van amibol csak a fak allnak ki, derekig vizben (allitolag ot metert emelkedik a Mekong az esos evszakban). Jobbra az angol Max, mar csak egy honapig utazik, oktobertol Cambridge, angol irodalom szak. Aztan Sean (az hiszem), Ausztraliabol, ha csak all es nez, akkor Gazsi, de amint megszolal Liptak Bandi lesz belole, de nagyon. Ha epp nem fogynak a sutik, o kinalja korbe a talat Mr. B. keresere. Fogalma sincs, hogy mit fog csinalni, ha hazamegy, de mar azt sem tudja, hogy mit csinalt, mielott elindult. Valahol Kinaban talalkozott Maxszel. Most epp rosszul van, feje a tesztas tanyeron pihen. Kicsit szejjelcsapta magat. Nemsokara elmegy hanyni. Mellette Josh, Jenny fia, Max Nintendojaval jatszik, de igazabol ennel sokkal tobbet tud es teljesen jol utazik korahoz kepest. Es Jenny, az anyja. Veluk meg talalkozom valoszinuleg, ok is eszak fele tartanak. Hat ilyen. Es senki nem mozdul orakig, mert minek. Egyszeruen jo.