Good Luck

ezt meg ki talalta ki?

ehhez kepest bazmeg london porfeszek, new york egyutcas falu.

ENNEK NINCS VEGE BAZMEG!

hogy talalnak haza az emberek? itt van viz, meg van szarazfold, mas nincs. ugyanugy nez ki minden. es mindenhol. kimetroztam a vegallomasig. messze volt. nincs vege, nem is latszik, ugyanugy nez ki, mint tiz megalloval beljebb. ezek biztosan nem normalisak. talaltam egy parkot. majdnem husz meter szeles volt. vehettem volna haleleldelt, meg galambeledelt, berelhettem volna szonyeget magam ala, vagy mi is az. inkabb elindultam visszafele. ja, es ezek imadjak a fonokuket, a kiralyt. vagy imadniuk kell, ez nem derult ki, de szerintem ok nem csinalnak semmit, ami kotelezo, ugyhogy imadjak. sarga poloban jarnak, himzett cimerrel. mindenhol a kiraly kepe. mindenhol. a moziban is volt himnusz. csak feher emberek voltak a moziban, alltunk, neztuk a kepeket, kiraly kepe alatt mellett mogott csinalnak valamit emberek, es elotte valami olyan szoveg volt kiirva, hogy koszonet ofensegenek, mert nelkule ez nem johetett volna letre. nyilvan.

de bazmeg, hat ilyen varosban…

a legszegenyebb szegenysegtol a nagyon sulyos gazdagsagig minden van. egy saroknyira egymastol. rajottem, hogy a skytrain azert ijeszto egyreszt, mert magasan megy. a berlini metro mondjuk az elso-masodik emelet kornyeken jar, ez bazmeg a negyediktol a tizedikig kb. es tobb szinten, egymas felett. masreszt betonbol van neki a palyaja, szep szurke betonoszlopokon, nincs nyomasztobb ennel. a reklamok is ugy vannak elhelyezve a hazakon, hogy a metrobol lehessen latni oket, kenyelmesen kb a nyolcadik emelet kornyeken. ami mindent osszehozott az egy panasonic reklam, magasan, nagy, mondjuk husz-harminc meter hosszu, ket emelet magas, a kiraly kepeibol van osszerakva, rajta nagy betukkel: eljen a kiraly! – panasonic. lassan szinte mar vagyom visszamenni kambodzsaba, bar ebbe meg belegondolni is nehez. maradjak meg egy napot? kiderult, hogy jon az Emma meg a Will reggel. ezt meg kell most almodnom.

Antistatic Animals for Responsible Blogging.

csak gyorsan, mert lejar a penz.

szoval tudom, hogy olvastok, illetve sejtem, de en nem olvaslak titeket. az utitarsak nem titokzatosak, utkozben talalkoztam veluk, ausztral csalad, meg angol par. csinaltak nekem tradicionell bucsuszertartast, rizzsel, feher karkotovel. aztan most derult ki, hogy maradhattam volna meg, es megnezhettuk volna egyutt a tanyerajkuak torzset. pardon, nem, ezek a hosszunyakuak, akik itt laknak eszakon. majd legkozelebb, amugy is eleg ijeszto szerintem ez a hosszunyakusag. van egy csomo kep, amit meg en sem lattam, majd egyszercsak ratok zuditom oket. tartozom meg egy vientiane-luang prabang tortenettel, nyilvan soha nem irom meg, de hatha megis. a baj az, hogy mar most visszamennek laoszba.

Take care.

maradok meg egy napot bangkokban…

ket eve lejart diara fotozom, hogy izgalmas legyen.

eddig egyebkent jonak tunik, elvesztem a kinai negyedben, hangosak a tuktukok es regiek a buszok. ketnyelvu, ugyanolyan metro, mint hongkongban. finom kaja. skytrain, mint berlinben, csak neha negy szinten mennek es magasabban. kaosz, kaosz, forgalom, de olcso a taxi. palyaudvar, delutan hat, megszolal a himnusz, megall az elet. ezt vajon orankent toljak? mindenki vigyazzban all, a penztarosoktol az utolso hatizsakos turistaig. sokkal tobb feher ember, mint eddig barhol. ez mondjuk annyira nem jo. es hajok, hajok, hajok, folyon kozlekedo emberek, teherhajokat vonszolo hajok, szines-gyors hajok kerulgetik oket, szabalyok nelkul, aki gyorsabbnak erzi magat, mehet, mukodik is. templom, hevero Buddha, legszebb a talpa, turistak fotozzak magukat. szertartas kozepebe csoppenek, szerzetesek egy sorban, talcan viszik nekik az energiaitalt, ez egyik sug valamit a pincernek, szerintem vodkat ker a redbullba, rohogok nagyon inkabb kimegyek, bar az osszes szobor mosolyog, en miert ne vigyoroghatnek. aztan csillogo plaza veletlenul, a harmadikon egymas mellett egy ferrari egy lamborghini es egy maserati szalon, a teton meg harry potter 3d-s imax moziban, ez egy kicsit azert erdekel… de most eloszor megyek vissza hajozni, mert az a legjobb…

kovetkezzen hat egy gyors 24 ora Bangkokban, holnap reggeltol szamitva. addig buszon, dejo.

a fene se gondolta volna harom nappal ezelott, de eszak-thaifoldon vagyok, chiang mai-ban. hivtak az utitarsak, jottem veluk. kicsi repter, kicsi gep leszall, pilota lepisalja a kifutopalya szelet, es mar megyunk is, mintha egy local buszra szallnank fel. itt meg mindenki feher, zene szol, tizenegykor meg nem alszik minden helyi es thaifold gazdag. ez derult ki. egy elefant megprobalja kivenni a bananos-csokis palacsintat egy turista kezebol. a gazdaja nem hagyja. en is eszem egy bananos-csokis palacsintat, nem adok az elefantnak. helyi no vallan meteres piros papagajjal jon ki a starbucksbol. hatan pont beferunk egy tuktukba. fotos karaoket enekel fotozas kozben. ezt meg most sem hiszem el egyebkent. gyozkodom a tobbieket egy csoportkeprol, de tenyleg draga. piac, piac, piac. eso. piac. a thai kolbasz iszonyatos. van 7eleven. megyek aludni.

van egy kezzel kitoltott repulojegyem, nemmondommeghova.

ti se irtok semmit.

szevasztok.

ja, es ezt kaptuk valamelyik nap az ausztraloktol:

India, elveszve, terkep a kezben:
-Excuse me, where am I?
-Brother, you are here!

ide nem ir senki, micsoda benasag.

pedig csomo minden tortent, Vientiane-ban mondjuk mar nem annyira, de Vang Viengben volt rendor, aki gumipapuccsal hajtotta magat lefele a folyon uldozve a beparazott nemeteket, ausztral apa probalja akadalyozni, kozben en a hanyattesest gyakorlom traktorgumi-belsorol, omlik az eso, ilyenek. vidam nap volt, majd elmeselem, mert leirni nem tudom.

most meg luang prabang, hirtelen fogalmam sincs merre induljak tovabb, viszont gyorsan kene donteni. nem egyszeru ez most.