osszefuggestelen vagyok, meg almos, elnezest. indiait vacsoraztunk, meg ket napja kiallitas meghivot csinalunk. elvileg holnap mar masoljak-vagjak-hajtjak-laminaljak. csak egy nap kesessel, ami szep eredmeny magunkhoz es magukhoz kepest.
jobbra tolem a netezo hely fonokenek a huga, akinek egyszer segitettunk beleirni egy smsebe, hogy “I love you”. Balra a khmer csavo, akinek a koreai baratnoje mar tegnap is egy micimackoval integetve kivant joejszakat skype-on keresztul.
es mit is akartam irni?
hogy a joistenbe kerulte el a phnom penh-be tarto busz az ut kozepen fetrengo labatlan embert es miert tartotta o a kalapjat vicsorogva a busz fele? koldult?
kinek az eskuvojet kellett a visszauton az egesz busznak vegigneznie?
kulcs elfordit
mondom elfordit
akurvaelet fordulj el
elfordul
uresbe berak
miert nem hagyom uresben, amikor megallok, nem most kene szenvedni…
uresbe
na
jo, akkor a masik iranyba, mert a sebessegek korbemennek, a negyedik utan is ures jon
na most ures
kulcs kivesz, zsebrevag
berug
megegyszer
megegyszer
megy, finoman egyes
lefullad
picsaba
berug
berug
finoman
faszom
utoljara mielott foldhozbaszom ezt a lila-feher rettenetet
egyes
es nem fullad le
megy
okosan brummog
indul
szepen megyunk.